NEOREALIZMUS

Még' a jó múltkorában történt...

Dolgoztam egy helyen, s mondták:

-Igyál kávét, ha kell, ott van az irodában.

Megtaláltam...

Csak az volt a brahi, hogy 50 forinttal működött.

/Amúgy is alkudtak/

Gondolkodj el egy emberen..
Kik valójában -ösztönszerűen összerakják léteiket.
Voltaképp' Nem hiányzik a nagy Összképnek
Ez az ember...
Lehet ilyen-olyan.. Kisstílű.
... Barbár, Nem megértett, s a kultúrális beálítottsága sem kézenfekvő.
Ugráljon össze-vissza, nevesse ki a világot,
Csökevényes léte amortizálja a VÉG kapuját..

Kiültem az udvarra, érzem az ősz leheletét, a darazsak röpke zajai megszűntek, belerohantak a föld mélye felé. Vajon megnyerik az apokaliptikus létet??? Vajon a darazsak eljutnak-e valaha a föld középpontjába? Vagy mi gyarló emberek ha kutászkodunk lefelé, akkor mit találunk? Talán önmagunkat? Vagy ifjúkorunk vágyálmait? Nem kaparok lefelé, nem!!!

Pörge lepkék valóságtudatai.

Mínuszban lévő osztályharcaim.

Várok valakire, bár kezeim nem készek az imára...

Széttöröm, széttöröm e hitvány világot, magamévá teszem azt, ki kételkedik bennem!

Megölöm a szenvedélyt, bár hiszek benne...

Egy új, s új párkapcsolat felvétele eleve az illatok összhangja. A bioritmusok összehatárolódó megeggyeződése...

Volt egy film. Az asszony illata.

Egy vak elázott katonatisztről szólt, ki szerette a hölgyeket, már-már kultuszt is kreált belőlük, de megmaradt férfiasságában.

Ez egy film volt, s nem a jelen. /Egy asszony illata-Al Pacino/

... Egy film jut az eszembe. Parfüm. Egy francia őrült szerelmes-őrültsége, ki nőket gyilkolt, hogy véglegesítse álmai eszenciáját...

Elsuhan egy hölgy mellettem... Mélyet szippantok az Ő illatközegéből, s egyből egy nyílt világ omlik rám, miből mássé válhatok...

Nos... Nem határolódtam el a nonkonformizmustól, máig is lételemének élem.

Kissé átértékeltem a világot. A Világ nem értékelt át engemet...

Úgy néz ki, hogy újból megosztom a hülyeséget... kinek mi.. a mételyt, a kérdéseket, a mindenkori ... mitis? megtaláltok  ájtiti.

Én is voltam katona!!!

Még az átkosban, bár nem definiálnám átkosnak azt az egycélú demokráciát/!!!/

Anno még' 88-ban szolgálati időmet töltöttem Városföld szentszentsége alatt, azaz a 8057-es században.

Két mindenre elszánt fiatal katona /suhanc/ egy kissé illuminált állapotban feltörte a tiszti raktárt...

Hoztak is téliszalámit, 1965-ben lejárt szavatosságú konzerveket /melyek ehetőek voltak/ , s egyéb nyalánkságokat.

Felszólnak: KÖRZETELLENŐRZÉS!!!

Na-jön az ÜTI /Ügyeletes Tiszt/

Ami azt jelenti, mint egy rovancs... Szóval átnézik az ágyakat, szekrényeket, ecetera, ecetera...

Na, szóval feljön az ügyeletes tiszt.

A delikvensek ijedtükben térdükön törték fel a szalámikat, s beledobták a kályhába..

/Tudvalevőleg annó még nem gáz, hanem szenes-fás kályha volt rendszeresítve MN-kötelékünkben./

AZ ÜTI-szaglász:

-Mi ez a kurva büdös???

Majd kinyitja a rendszeresített Román kályhát, s belenéz..

Elképedve leesik az álla, szóhoz sem jut, s csak annyit mond:
-Bazd meg... Ezek szalámival tüzelnek...
 

Kocsmázunk.

Mint mindig.

A Borsodi sörnek elindult egy akciója, miszerint egy nye-rő párossal 2 pohár sört lehet elfogyasztani 1-1 beváltóhelyen.

Helyileg csak 1 beváltóhely működött, amit szinte napi rendszerességgel látogattunk - köszönhetően a kapcsolatainknak - kik elláttak kellő kupakokkal.

15.-én /1 nappal a finis előtt/ elindultunk "szépruhábankiborotválkozva" a lelőhelyre.

Négyen-öten 13,8 liter sört ittunk meg, és hangyányit sem éreztük azt, hogy ez a mennyiség a fejünkbe szállt volna.

Valami "diákbarát"-sör volt, melyet nem egyszer a szigeten ittam...

Miután barátaimmal elfogyasztottuk-e alternatív italokat, elmentünk pálinkázni egy bevállt helyre.

Ja!

Beszélgettünk utána e diákbarát sörről.

A kocsmáros mondta, hogy kár volt elvállalni ezt az akciót, mert az emberek csak addig járnak oda, míg' ez a megmozdulás tart...

Szerintem nem tévedett.

Elgondoltam azt, hogy beváltom az utolsó kupakot, megiszom a vele járó sört, s elkiálltom magamat:

-Ide sem jövök többet!!!

/És a meglepődött kocsmárost szemenköpöm.../

Közeledik a karácsony.

Szép ünnep, essen a hó, legyen ez a szeretet ünnepe. Olyan emberek is csókolgatják egymást, kik elfordultak embertársaiktól, hozzátartozóiktól, s kaján vigyort eröltetnek megfáradt ajkaikra.

Az őszinte-szívbőljövő jókívánságok-erőltetettek lesznek...

Sajnos.

Vajon-e karácsonyi témát le kellene vetni a vállunkról, mint valami csökevényt, avagy vele élni???

Sok témát olvastam a karácsony "szeretetkórházairól"

Most nem vágok vénát, bár erről sokat lehetne beszélni, hogy kell-e, avagy sem. Egy kissé idejétmúlt, de álljon itt  egy szlogen a fiatalságnak:

NINCS KARÁCSONY CORVIN NÉLKÜL...