Nézgelődöm, vannak pólók. Elég jók, 1-2.
1700. Na tegyük azt, mintha piacon lennénk.
-1500. Nem engednek. Mosolygok, majd hátatfordítok az árusnak, s hátsó tarkónlevő szememmel, fülemmmel várom, hogy visszahívjon. Semmi reagáció. Na én sem a kínai piacon vagyok, visszamegyek mégegyszer átmustrálom a választékot, erre fel egy kopaszfasz arra akar rávenni, hogy vegyek meg egy trianoni pólót. Eligazítom, hogy ez nem az én stílusom, de ő szinte erőszakkal akarja megvásároltatni az ominózus rongyot. Megrázom magam, s tovább battyogok, mostmár engem nemérdekel se Che-Guevara, se trianon.
Egoista leszek, s az is maradok.
