Egyszer volt, hol nem volt... Volt egyszer egy kutyám. Elneveztem Cocókának. Egy tacskó-féle állat volt, bár-e szócskát, hogy állat az "emberek"-felé kellene alkalmazni..
Idomítottam, neveltem, megpróbáltam a mostani kutyatartói eszmeiségbe nevelni, nem gúnnyal, iróniával, hanem a magamfajta eszközökkel: Szeretet, Hit, Remény, Kutyaeledel.
Ki akartam szúrni az ebem fülét,/gondoltam egy punk-rocker kutyát kreálok belőle/ de ahogy elővettem a tűt, s megszúrtam semmitsemsejtető fülecskéjét Cocóka elvinnyogta magát:
-Ne csináljatok belőlem hülyét, ÉN-én vagyok, ne diszkrimináljatok, állat vagyok, de ne csináljatok gúnyt belőlem, mert én-igaz egy kiEBrudalt családból származom,de bátran merem állítani, hogy az emberek kevesebbek nállam.
NE VÉTÓZZATOK MEG, MERT HARAPOK!!!
