3 napja már a gép mellett ülök, gondolom rám fér egy kis kikapcsolódás. Eszmét cserélni nonkonformista emberekkel, beszélgetés; világotrengető eszmeivilág megvitatása, etc...
Unalmas volt... Legalábbis eleinte.
Esett ez a kurva havaseső.
Nem baj, kibirom a kocsmáig azt a 6 perc 20 mp-et. /többször lemértem.../
Ugye péntek este.
Alig van valaki, pedig 19h 30s.
Nembaj igyunk egy Bloody Mary-t.
Jó stukás ital:)
21 óra. Pár fazon már jól érzi magát, de én még nem, akkor hajrá tömény!!!
Záróra, gyerünk át a másik csehóba...
Ott szóba elegyedtem egy fazonnal, s eszmét cseréltünk "világot rengető" dolgainkról.
Politika, botrány, sztárok, kurvák, stb...
Egyik haverom egy kissé ittas állapotban nem bírta a lábait tartani; lefeküdt, s elcsuncsukált a vendéglátói-ipar síkkövén.
Egy páran telefonnal felvették azt az agonizációt, mely belőle jött.
Mivel sorstársamnak érzem az illetőt, ezért egy hirtelen mozdulattal én is a padlóra heveredtem, s imitáltam egy merevrészeg állapotot a fényképező emberek nagy álmélkodására.
Azután bezárt a bazár, a mobiltelefonok összecsukva, mindenki elégedetten otthon, visszagondolt, hogy: Megérte ez az este, mert megint találtunk valami érdekest, melyről lehet a piacon beszélni, pletykálni...
Csak !
Kár, hogy Ők nem tudnak semminemű érekes/?/ -érdektelen/?/-témákat felvetni barátaiknak, ismerőseiknek, mely megesett volna velük.
Egyébként az önmutogatásnak semmi köze hozzá!!!
Kedves barátaim:
Vegyétek csak fel telefonra e hétköznapi performance-ket, mert én bátran állok Önmagam elé.
Tudjátok:
Én is fotózlak benneteket, de ami még a legroszabb:
BELÜLRŐL.
