Itt a tél, gyerünk élőnyúl befogásra.

A tét 3000 Ft a szomszédos faluban. Érdekes, hogy helyben csak 1800-2000 Ft-ot fizetnek. Itt a helyi vadászok valószínűleg megosztoznak a hasznon.

Nem olyan rossz mulatság. Egy ismerősöm mondta, hogy kinnt vagyunk a természetben, sétálunk a friss levegőn, isszuk a bort,esszük a szalonnát, és még pénzt is kapunk érte. Bizonyos elvek alapján egyetértek az állatvédőkkel, ezért kérdezheti bárki, hogy mit kerestem ott? Nos a nyulakat Franciaországba viszik vérfrissítésre, amiért cirka 40 000 Ft-ot kapnak nyulanként. Nem rossz igaz? persze ez a vizsgálati költségeket is magábafoglalja, valamint a procedúrát, míg a füles kiérkezik külhonba.

Olvasgattam a neten a helyi Lap cikkét az elmúlt idők nyúlhajtásairól.

"- Záró kérdésként nem úszhatja meg fõvadász uram, hogy valamilyen emlékezetes anekdotát ne osszon meg az olvasóinkkal!

- Télvíz idején gyakran érünk kisebb csatornákhoz, ahol át kell kelnünk. Egyszer épp az egyik ilyenhez értünk, amelyen volt ugyan átjáró, de hát, jó száz méterrel feljebb. Mivel az "irdatlan" messze volt, kerestünk egy karvastagságú, három méteres forma botot, mellyel mint a rúdugrók, a csatorna közepébe megtámasztva, átlendültünk a túloldalra. Ez meg is ismétlõdött akárhány személlyel egészen Farkas Pista bácsiig sikeresen, aki nem volt ugyan nehéz súlyú, de szerencsétlenül megszorulhatott a bot, mert mikor középtájon járt az ugrásban, akkor kettétört és a delikvens kézzel lábbal fölfelé, hanyatt esett a csatorna vizébe. Ezt azóta is mindig emlegetjük, ha azon a részen járunk.

 A másik történet Imre Miska bátyánkkal esett meg. A péterszögi területen vadásztunk, ahol a gát melletti holtági részen szintén egy vizes területen keltünk át. Az átjáró egy helyen összeszûkült, ott használtuk ki egy embervastagságú fûzfa segítségét, azt átölelve, átkarolva araszoltunk át a túlsó oldalra. Átkeltünk jó sokan, mire Miska bátyánkra került sor. Ahogy õ átfogta a fa törzsét, úgy az tõbõl kitört és a pórul járt vadásszal együtt beleesett a holtág mély vizébe. Ott forgott vele együtt, hisz' nem bírt másba kapaszkodni a szerencsétlen. Hatalmasat nevettünk az eset láttán.

 Aztán ott van Halász Matyi bácsi esete, aki a dósai erdõbõl kivezetõ csatorna jegén kelt át a többiekkel együtt. Már jó sokan átkeltünk, átcsúsztunk rajta, mikor a jó súlyú, testes Matyi bácsi indult neki. Szépen ballagott is keresztül, mikor középen megreccsent a jég. Megijedt! És megállt. Nemhogy továbbment volna, vagy visszafordult volna! Annak rendje módja szerint ék alakban szétnyílt alatta a jég és beleesett mindenestõl. ezt is gyakran felemlegetjük azóta."

Ha egy görcs összerántott volna egy vadászt, vagy hajtót, akkor nem élcelődnének.

Hát igen ilyen a vadászbecsület.