Gondoltam egy pár régi írásomat közkincsé teszek.
Az anarchista dillemája
Utálkozva nézte a semmit. A mocskot, melyet embertársai maguk után hagytak.
Reánézett a szemétre, a szeméthalomra. Elkönyvelte magában, hogy ezek: A
multinacionális konszernek végtermékei.
Öko-víziók gyötörték. Kiválasztott a szeméthalomból egy „tárgyat”.
Egy tárgyat, mely nem volt más, mint egy agyontaposott műanyagpohár.
Vajon ki, s mi késztette arra, hogy agyontapossák?
Víziók gyötörték, de mégis kellett, hogy alternatívát gyártson, ezért
elhatározta, hogy frappánsan 2 pontban levonja a konzekvenciát.
1. Tapossatok szét, mert ha nem, akkor a csaposok/?/ összeszedik, s újból
eladják – ezáltal a TŐKÉT szolgálják.
2. Ne törjetek össze, mert akkor felhalmozódik a földön a Nem Bomló Anyagok
tömkelege, s akkor szeméttelep lesz e világ...
Prológus: Ha nem az első pontot választod, akkor önkéntlenül a másodikat fogod
választani, miáltal – erkölcsi mivoltad végett – mégis az első pontra jutsz...
Jellemezze döntésed a „józan ész”: Möbius szalaga, mellyel szinte semmire sem
jutsz.
