Tegnap este kiégett az éjjelilámpám izzója, beletekertem /csavartam/ egy kisebb égőt. Megrökönyödtem a fényén, ugyanis kisebb kapacitással ragyogta be szobám kietlen sarkát. Hangulatosabb lett a szoba, varázsa lett. Élmény egy cigit elszívni, bekapcsolni a számítógépet. Gondolatokra sarkall e homály, ugyanúgy, mintha eső esne odakinnt...

Az árnyak eltorzulnak, valami összhatásként bontakozik ki a "végetnemérő" mételyek szándéka. Kicsit a világ is ilyen. Sejtelmes.

Próbálok belőle kibontakozni, de visszatart a nappali fény.

Az ősember misztikuma. Visszamegyek az időben. Egészen őslényemig. Minek bontakozott ki a világ, miért kellett a tudás gyümölcséből étkeznünk, mire volt jó az egész fejlődés, van-e homeosztázis?...

Belegabalyodom a filozófiai fejtegetések sűrejébe.

Lehet, hogy holnap berakok egy infraégőt.