NEOREALIZMUS

 

S megtörtént a csoda. Ím' a Sors Lakonikus Költője ismét megérkezett közénk. Hajunk az égnek állt őrült filozófiája hallatán, de Ő tudta, hogy minden azért van, hogy hasonuljanak iránta. Bár érezte, szakadt szárnyú igazságként bukkant elő a szélmalom-hajtotta örvényből, mégis érezte AZT, hogy a gondolatok - miket elénk tár - a nagyszerű valóságot takarják. Tisztában volt mindezzel. Mégis dacolt benne fekvő ÉN-jével, hogy a külvilág érintései miként fogják befolyásolni a lehetőségeket - melyeket a természet adott - és miként tudja mindezeket maga számára hasznosítani.

S ekkor Crame Dark híres idézete jutott eszébe:

"De nem és nem!!!  Ezek hajukat tépik álmaikban és göcsörtösen vihognak álmaikon. Zuhanó igazság bíborszerű palástját terítik magukra - maguk helyett - az anyjukat tennék sírba."

Körülnézett és az öntelt arcokból ítélve rájött, hogy az idézet nagyon is helytálló...

"Összegyűlt az éji vad, prédára les."

Megrázkódott. Törvény az, hogy csapdába essek egy-egy diszkriminációs kérdés kapcsán?

fekete árnyékként tapadt reá a rasszizmus durvasága, de nem akart a végletekbe bonyolódni a "Jó és Rossz" iránt, inkább magába fordult.

Továbbgyötörte magát, s a többieket - látszólag értelmetlen gondolataival. Ál-tézisek fogantak meg szürkeállományában. Lényébe beleivódtak a -Mit -Miért -Hogyan kérdései. Végül kicsapongó ÉN-jének köszönhetően levonta a konzekvenciát:

-Íme, ez az Ember. A gyarló lény, akit befolyásol a környezet, a társadalmi mobilitás, a szükségszerű elvonatkoztatás a dolgok iránt, mely a bensőjében tükröződik.

Nézd e cifra piros betűket Ember! Az Élet tükörképét tartom arcod előtt kezeimben!