Ma 16 h 30 sec-kor csúsztam le a helybéli metálszigetre.
A helybéli Wine Kings produkciójára voltam kíváncsi.
17 h-kor már kezdeniük kellett volna, de a gitáros sehol... Igyunk valamit. Elővettük a "kisszatyrunkat", amiben olcsó kannás nedű volt, s önfeledten iszogatni kezdtünk. Megérkezett Basa a gitáros. Majdnem ováció fogadta. /majdnem.../
Nem baj, kezdtek a fiúk. Meglepődtem. Néhány próbájuk volt, s nagyon ott voltak. Az összhang korrekt volt, az áthúzások pontosak.
Egy csodát is véltem felfedezni:
ÉRTENI LEHET A SZÖVEGET!!!
Nagyon profi az erősítős fickó, odafigyel mindenre, egy Beethoven veszett el benne, pedig beszélget az őt körülvevő sleppel, mégis a kisujjában van a mozdulat, hogy hogyan csúszkáljon az erősítő bügyürjein /?/
30 perc után megadta magát a basszusgitár.
Patesz kétségbeesetten megkérdezte a staffot, hogy lenne-e kölcsön egy másik.
-Nincs! - hallottuk a menyből jövő hangot.
Lekeverés, magnózene, sörivás, pihi.
Húztam haza. 21-kor ismét ottleszek:)