MONOLÓG 4.
Elfintorodott. Ez nem rajnai rizling, hanem muskotály. Üssön belé a ménkű! -gondolta. Fogta a poharát, s egy hajtásra kiitta. Előtérben a gondolat. A történés parazitája az eszmei fény. Végelgyengülésben szenvedő akarat. Hol vagy? "Itt vagyok. Hogy hol? Hát itt a semmiben." Luciferi gondolat a "Történés parazitája az eszmei fény." Igen. Ez Lucifer. Végtelen sötétség borította el elméjét. Az ellentmondások meredek sziklaként kezdték ki meggyötört lelkét. Belefészkelte magát az agyába a Rossz. Menekülnöm kell! A téboly meglepte, hétfejű sárkány emésztő tüzeként hatott rá, végül feloldotta a bensőjében lakozó nagy feszültséget. Ordított: Ne hagyjatok itt! Ne menjetek el! Félek! Őrület! Hisz' itt van! Nem látjátok?! Felmetszette a hasam! Nem kell orvos! Nem vagyok őrült! Nem hallucinálok! Jó. Hát nem kiabálok.
Tovább bolyongott a kérdések sűrejében. Rózsaszín vigyort erőltetett szkeptikus arcára, majd megszólalt: Háremek, istenek - ha belétek lopódzik a mélabú, vajon hogyan értelmezitek a VÉGES ÉLETET?
