Nem most történt már, hogy egy kedves barátomtól kaptam egy szatyor legényvirágmagot.

Kertészeti tudásaim gyarlók voltak. Mindidáig.

A szomszéd ásta fel a virágoskertet 2 liter borért, no de 2 litykót még az óra munka alatt is bepusszantotta. Jó munkát végzett, igaz megígérte, hogy meg is kapálja, de veszett több Mohácsnál:)

Szóval nagy szakértelemmel elültettem a legényvirág-magot.Szép rónákat húztam, s nap, mint nap locsoltam.

Észbekapok: Retket is kellene ültetnem, meg hagymát, szóval ezt, meg azt. Igaz már június vége van, a vetőmagon pedig az áprilisi vetés ideje áll.

No nembaj-gondolám Én-jó lesz az!!!

Tanárúr barátom szerint a hónapos retek akkor jó, /így nyári időszakban/ ha árnyékos helyre kerül. Meg is fogadtam bölcs tanácsát, s a szőlőlugas alá ültettem retkeimet.

1 sor piros retek egy sor fehér retek...

Majd egy hétre rá egy sor póréhagyma, melyet ugyebár nem az évszaknak megfelelően helyezetem el...

Locsolom, öntözöm, nap, mint nap. Vajon lesz-e belőlük valami?

Amint kikeltek a retek kis hajtásai ujjungtam, körbetáncoltam, s annál nagyobb intenzitással locsoltam Őket.

Majdnem úgy voltam, mint Móra Ferenc regényében /Körtemuzsika/ a főszereplő, ki az első hajtást a dinnyeföldön kitépte, s boldogan mutogatta édesapjának, ki megmondta neki, :

-Na fiam Te sem leszel dinnyésgazda...

Jött ez a nagy meleg. Kapálom, gyomlálom, több köbméter vizet rátékozlom, de nem baj, majd megéri ez, mert a saját termésből többet eszünk, jobbízűt, akkora retkek, hagymák lesznek, hogy 2 bors ökröcske sem tudja elvontatni.

Most nézem...

Kiszáradtak, tönkrementek, a levelein furcsa lukak jelentek meg...

Nem is locsolom már Őket. Halott mind. Úgyis a földben vannak, most exhumáljam tetemeiket?

De viszont a legényvirág az ugye virágzik!!!

Be is vittem egy párat Édesanyámnak egy vázával.

Hát ugyebár a kertben szebbek. No de a retkeknek is tartok, meg a hagymáknak is egy szép performance-t. Hamarosan felásom a sírjukat, s elhelyezek rajtuk néhány legényvirág-tetemet...