Kicsi voltam, voltaképp' gyerek. Ajándékba kaptam egy néger babát.
A szüleim elnevezték Néger Gyurkának.
Gyermekkoromban egy kissé féltem is tőle, bár nem tudtam azt, hogy a szalmakunyhókból kibontakozik a Fekete Pákó véle vonulat...
Sejtelmünk sem volt erről...
A faterom minden karácsonykor beöltöztette Gyurit egy piros hacukába, s öntelt mosollyal adta át oda a lányomnak, aki viszolyog a babáktól.
2 éve történt, alias 2007-ben.
Néger Gyurkát beletettem a hálózsákomba, a motyóim közé, s elindultam a Szigetre.
Egyedül voltam, több ismeretségsre tettem szert. A sátramban bent volt Néger Gyurka...
Emlékszem, amint a hátizsákot motozták a kis lába nem tünt fel, bár a bennelévő 2-dekás sem:)
Néger Gyurka bejutott a Szigetre, ingyen, s bérmentve...
Hogy mit hallott szegény, máig is homály fedi.
Néha-néha magára hagytam, míg bóklászoltam össze-vissza, de megtaláltuk egymást, s végül ki könnyezve, ki vidáman hagyta ott a Szigetet...
Bár e bejegyzésnek tanulságai is lehetnének, fájó szívvel gondolok arra, hogy nem lehetek ott e nemes történésen.
A Szigetre mindig úgy gondolok, mint valami ESEMÉNY-re, mely kitör az ideológiák sűrejéből, s mindenki megtalálja Önmagát...
Fájó, hogy ez évben nem lehettem ott...