MONOLÓG 5.
A Sors Lakonikus Költője még mindig fáradhatatlanul gyártja elméleteit a Létről. Nem fintorog, ha ellentmondanak neki, csak kétségbeesetten gesztikulál. Fáradhatatlan. Csoda az, ha ismét vitába száll elismert nézeteinkkel? Hallgassuk meg Őt ezúttal a vallásról alkotott nézeteiről: " Sok istenfélő ember szemében bűn az ateizmus. De ez csak a tradíció vadhajtásának köszönhető. Egyrészt mindenki hívő. Van, aki az Egyetemes Istenben hisz, van, aki egy szoborban, vagy akár egy kavicsban. Ne higgyetek bennük! Higgyetek saját magatokban! Az individualista gondolkodás segít abban, hogy megtaláljátok saját magatokat - az Istent. Minden emberben uralkodik egy belső hang, amely megmondja, hogy mit szabad és mit nem. Ő szabja meg a belső korlátainkat, Ő irányítja cselekedeteinket, tetteinket. Az Isten én vagyok. Midőn az egyén szelleme felemelkedik egy mások számára nem káros színvonalra, akkor végtelen távlatok nyílnak meg számotokra, s számunkra. Kár, hogy belétek sulykolták a keresztény szellemiséget. Amíg ezek a nézetek uralkodnak bennetek, addig lehetetlen józanul ítélni. Erről alkotott nézeteiteket bátran, szabadon hangoztassátok, ne a belétek sulykolt teóriákkal éljetek, miket a hamis elveket hangoztató teológusok hirdetnek. Véssétek már az eszetekbe, ők nem a Ti "lelki üdvösségetekért" harcolnak... Őket hajtja a keresztény szellemiség, melynek hátterében a Tőke áll. Államunk felkarolta a vallást, mely valami szörnyszülött meredezik ránk. Álljunk hát útjába e szürke gnómnak, mert ha nem - ismét beleesünk az inkvizíció súlyos csapdájába. Szükségünk van arra, hogy a vallás nevében gyilkoljanak, mutassanak be rituális áldozatokat? Vajon a vallás mutatta-e valaha a korszerű "megvilágosodás eszméjét"? Konzekvencia: Szükségtelen rossz.
