MONOLÓG 8.
Mint villámcsapás hajtotta űzött vadként rohant a gondolatmenete -szárnyalt- végül zuhant. Feltették neki a kérdést: Mi a véleménye az őrültekről? Elfilozofált. Ki az őrült? Mi tette azzá? Ki tette azzá? Elmerengett. "A külvilág számára őrültek azok az egyének, akiket a külvilág, s a társadalom nem tud betermelni a maga számára." Megint idézett. Ezúttal nem Crime Dark-tól, hanem önmagától:
Legyetek őrültek, mert ez is egy eszköz a beolvadás ellen. Konformisták nem lesztek, hanem -annál inkább- kívülállók. Magatok számára ez nem őrület, hanem egy hit, s talán egy kicsit felsőbbrendűség. Mert gondoljatok csak az emberiségre. Mindig a normalitás nevében cselekedett. S lám!
Egysíkúnak kezdte érezni mindezt. Mégis a szürkeség ellen kezdett el harcolni agya rejtekében. Ismét a kérdés jutott az eszébe. Élvezte a lehetőségeket, melyeket e kérdésre adhat. Vajon a "Sötét Bűn" ekképp' vélekedne?
"Őrület és Bűn" - azonos gondolatok. Márványpadló keménységébe ütköző tételek. A megoldás egy, s ugyanaz: Klórmeszes fehérség - kicsapongás." Majd magában válaszolt: TUDATROMBOLÓ TÉZISEK, TŰNJETEK!
