Néha-néha, ha eszembejut valami rég'-hallott "múltamat idéző zene" - rögtön meghallgatom, ugyanis az MK-kazetták ideje már a múlté. Bár van még egy zsákkal, végülis nem hallgatom, egyrészt nincs miről, másrészt tönkrementek, elszakadoztak. /Bár még a régi Polimer kazetták mostanáig is bírják!!!/ Az volt az aranykor...
Belehallgatok, eszembe jut a régi lázadások időszaka, mit, s hogyan kellett volna csinálni, ha olyan társadalmi atmoszférában nevelkedtem volna fel, hol nem tesz alám a szocializálódás.. Bár ezeken kár elrágódni, mert az önmegvalósítást máig sem kerültem el. Ki, hogyan véli.
Ezekről a gondolatokról van egy nem is olyan régi versem.
A múlt awantgarde árnyéka
Hallgasd az évek során felhalmozódott zenéidet,
Melyek már nem sokat jelentenek neked,
Csupán egy néha-néha fellobbanó életérzést...
Hozzd vissza a régen elfeledt csermelyeket,
Csinálj belőlük patakokat,
Készíts belőlük folyókat,
Kreálj belőlük zuhatagokat,
Alkoss belőlük tengereket,
Építs belőlük óceánokat.
Végül söpörd el a földet...