Néha-néha, ha eszembejut valami rég'-hallott "múltamat idéző zene" - rögtön meghallgatom, ugyanis az MK-kazetták ideje már a múlté. Bár van még egy zsákkal, végülis nem hallgatom, egyrészt nincs miről, másrészt tönkrementek, elszakadoztak. /Bár még a régi Polimer kazetták mostanáig is bírják!!!/ Az volt az aranykor...

Belehallgatok, eszembe jut a régi lázadások időszaka, mit, s hogyan kellett volna csinálni, ha olyan társadalmi atmoszférában nevelkedtem volna fel, hol nem tesz alám a szocializálódás.. Bár ezeken kár elrágódni, mert az önmegvalósítást máig sem kerültem el. Ki, hogyan véli.

Ezekről a gondolatokról van egy nem is olyan régi versem.

A múlt awantgarde árnyéka
 

Hallgasd az évek során felhalmozódott zenéidet,

Melyek már nem sokat jelentenek neked,

Csupán egy néha-néha fellobbanó életérzést...

 Hozzd vissza a régen elfeledt csermelyeket,

Csinálj belőlük patakokat,

Készíts belőlük folyókat,

Kreálj belőlük zuhatagokat,

Alkoss belőlük tengereket,

Építs belőlük óceánokat.

Végül söpörd el a földet...