Eszembe jutott egy régi történet.

G.-t leküldte a felesége kenyérért péntek délután az emeletes házból egy esős, szomorkás őszi délután.

G el is indult a "Közértbe", mely kb. 100 m-re volt lakóhelyétől.

Péntek volt, s hétvége.

Várták Őt a "máróval", de, de nem érkezett meg...

A felesége nem is lepődött meg - ura - elmaradásán, nem is voltak éhkoppon, csak akkor csodálkozott, mikor hétfő reggel egy csengetésre ébredt.

Hát ki volt más???

Hát G.

Látni kellene azt a mozdulatot, amint beugrott az ajtón:

Egy elegáns mozdulattal átszökkelte a küszöböt, és az asszonykájának annyit vetett oda:

HOPP! MÁR ITT IS VAGYOK!

/Szerettem volna látni az arcát :)/