Eszembe jutott egy régi történet.
G.-t leküldte a felesége kenyérért péntek délután az emeletes házból egy esős, szomorkás őszi délután.
G el is indult a "Közértbe", mely kb. 100 m-re volt lakóhelyétől.
Péntek volt, s hétvége.
Várták Őt a "máróval", de, de nem érkezett meg...
A felesége nem is lepődött meg - ura - elmaradásán, nem is voltak éhkoppon, csak akkor csodálkozott, mikor hétfő reggel egy csengetésre ébredt.
Hát ki volt más???
Hát G.
Látni kellene azt a mozdulatot, amint beugrott az ajtón:
Egy elegáns mozdulattal átszökkelte a küszöböt, és az asszonykájának annyit vetett oda:
HOPP! MÁR ITT IS VAGYOK!
/Szerettem volna látni az arcát :)/